19. fejezet: Tizenkilencedik nap

Két nap telt el azóta, hogy felálltam, és faképnél hagytam Negant. Bizonyára azt hitte, túlságosan ledöbbentett a kijelentésével ahhoz, hogy ne a megfutamodást válasszam. Persze, erről szó sem volt. Cseppnyi félelem vagy gyanú sem ébredt bennem. Tudtam és biztos voltam benne, hogy Benjamin Stafford lánya vagyok.

A beszélgetésünk utáni napokban inkább csak csalódást éreztem. Azt hittem, egy minden mesterkéltségtől és hazugságtól mentes diskurzus vár rám, ehelyett odaböfögte, hogy ő az apám – még akkor is, ha burkoltan tette. Így végeredményben nem kaptam meg az oly’ régóta vágyott válaszaimat, de legalább azzal vigasztalódhattam, hogy ő sem lett okosabb általam. Bár ez utóbbi talán nem is érdekelte különösebben.

Más téren szerencsére jobban alakultak a dolgok. Az embereim első látásra megszerették Alexandriát, és szívesen részt vettek a közösséget érintő feladatok elvégzésében. Tetszett nekik a környezet, ami a Szentély és az erdő után valóságos felüdülést jelentett számukra. Még a Királyságnál és Hilltopnál is jobban kedvelték. Az egyetlen ok, amiért mégis maradtak fenntartásaik, Negan ottléte volt. Ezzel ugyanis képtelenek voltak kibékülni.

18. fejezet: Tizennyolcadik nap

Az állandó és folyvást növekvő feszültség erős ráhatást gyakorolt a hangulatomra. Gregory felakasztása óta egyébként sem voltam túl rózsás kedvemben, s míg a napokból hetek lettek, a munkálatok pedig kisebb-nagyobb döccenőkkel haladtak, egyre kevésbé tudtam megbirkózni a helyzettel.

Az embereim, bár feltétel nélkül követtek, és olykor morogva ugyan, de teljesítették a kéréseimet, még a buzdító beszédeim ellenére is rossz szájízzel dolgoztak együtt korábbi elnyomóikkal.

Természetesen a Megváltókat sem kellett félteni. Negan bebörtönzése egyáltalán nem tette őket gyámoltalanná, sőt voltak, akik arra utaztak, hogy minél többször vitába keveredhessenek a többiekkel.

Hiába támogattam Rick tervét, és hiába segítettem annak megvalósítását, azt nem tagadhattam, hogy még az eltelt idő ellenére sem kovácsolódott eggyé a kettő. Továbbra is éles határ húzódott a Megváltók és a nem Megváltók között. Voltak Rick bajtársai, illetve nem Rick bajtársai.

17. fejezet: Tizenhetedik nap

A réten sétálva, a környező állatok keltette zajoktól körbeölelve, Mázlival az oldalamon egy egészen más világot láttam. Talán azért is éreztem újnak, mert valóban elindultunk egy másik úton.

Napról napra fejlődtünk, méghozzá minden tekintetben, így a háttérben meghúzódó ellentétek egészen halványnak tűntek. Folyamatosan épültünk és építkeztünk. Az emberek jelleme egymáshoz idomult, a cél egyre tisztábbá vált, az összefogás és a közös munka pedig kisebb-nagyobb jutalmakat hozott.

Nemcsak szemtanúi, hanem aktív résztvevői voltunk valami jobb és több létrejöttének. Persze, akadtak kivételek. Olyanok, akik nem voltak képesek felülemelkedni saját magukon, és az öntörvényűségük miatt esélyük sem volt alázatot gyakorolni.

Néhányan csak látszólag értettek egyet Rickkel, és hazudtak, amikor helyeselték Grimes tervét. Ők titokban továbbra is hűségesek maradtak Neganhöz, aki viszont Alexandria egyik cellájában sínylődött, így aligha állhatott ki a talpnyalóiért.