2018. február 3.

18. fejezet: Tizennyolcadik nap

A szám kiszáradt, egész testemben gyenge voltam, és csípőtől lefelé nem éreztem a bal alsó végtagomat. Kábultan nyitottam fel a szemem, de mintha ólmos súly nehezedett volna a szemhéjamra, egyből le akart csukódni.
Többször körbevezettem a pillantásomat a lemenő Nap fénye által elárasztott helyiségen, mégsem jöttem rá, kinek a házában lehetek. Egy pillanatra még azt is megkérdőjeleztem, hogy Alexandriában vagyok. Nyugtalanított, hogy rajtam kívül senki nem tartózkodik a szobában, és az izgatottságom csak fokozódott, amikor megláttam a karomba kötött infúziót.
Komoly erőfeszítések árán, ám végül sikerült eltávolítanom a folyadékbevitelre szolgáló cucc részeit. A tű kihúzásakor elfordítottam a fejem, nehogy viszolyogni kezdjek, majd ügyelve rá, hogy egyenletesen vegyem a levegőt, lassan kitakartam magam.
Csupán fehérnemű és egy kinyúlt, rám jó pár mérettel nagyobb póló volt rajtam. Emlékeztem rá, mi történt, így nem lepett meg a bal combomon lévő vastag, steril kötés, az viszont komoly megkönnyebbülést jelentett, hogy egyáltalán volt még lábam. Ezek szerint a sérülésem megfelelő ellátásban részesült, és a seb nem fertőződött el.
Az ágy melletti szekrényen egy ezüsttálca volt, rajta gyógyszerekkel és injekciós tűkkel. Előbbiek neve alapján világossá vált, hogy érzéstelenítőt, fájdalomcsillapítót és gyulladáscsökkentőt is kaptam. Csak épp azt nem tudtam, mióta.

2018. február 1.

17. fejezet: Tizenhetedik nap


Egyetlen előző napi döntésemet sem bántam meg. A naplónak el kellett pusztulnia, hogy biztosan ne kerüljön Ethan kezébe. Egyébként sem fenyegetett annak a veszélye, hogy az idős férfi gondolatai örökre a semmibe vesznek.
Bár a lapok elégtek, minden mondat, minden feltételezés és ötlet tovább élt a fejemben. Tudtam, hogyan vélekedett Ethan nagyapja Alexandriáról, annak vezetőjéről, a közösségben élőkről és az unokáiról. Tudtam, hogy elengedte Ethant, és azt sem tartottam kizártnak, hogy a szíve mélyén már rég menthetetlennek tartotta a lelkét. Én sem vélekedtem másképp.
Továbbá egy percig sem feltételeztem, hogy túlléptem volna egy határt azzal a sokatmondó tekintettel, mellyel este szembesítettem a férfit. Tisztában kellett lennie a ténnyel, hogy nem félek tőle, és nem szívesen látom az élők körében.
Azt sem tartottam túlzásnak, hogy a pillantásommal elárultam, mit tervezek ellene. Egy ideje amúgy is nyílt titok volt, hogy meg akarom ölni. Képtelenségnek tűnt, hogy ne merült volna fel benne az a kósza balsejtelem, mely – ha csak halkan suttogva is, de – tudatta vele, hogy holtan akarom tudni.
Egyelőre nem volt biztos tervem a férfi megölését illetően. Az éjjel nem sokat aludtam, ám hiába töprengtem, hogyan golyózhatnám ki Ethant a közösségből, nem jutottam érdemleges eredményre. A legtisztább az lett volna, ha megvárom, míg Daryl visszatér, és vele együtt kezdek el ötletelni, azonban a gondolataim nyughatatlannak bizonyultak. Az agyam egyre csak kattogott, és azt ismételgette, hogy gyerünk, ne húzzam az időt, hanem lépjek végre.

2017. december 24.

16. fejezet: Tizenhatodik nap

Azok után, hogy Daryllel átbeszéltük a dolgokat, nem volt nehéz kitalálni, hogyan tovább. Megállapodtunk, hogy tiszta lappal kezdünk, és igyekszünk máshogy hozzáállni a dolgokhoz: egymáshoz, bizonyos tényezőkhöz és kérdésekhez, az egész kapcsolatunkhoz. Mindketten tudtuk, hogy csak így működhet. Így, hogy változunk és változtatunk.
Nem egészen másfél órával később éledezni kezdett a közösség. Egyre többen lézengtek a szabadban, ki-ki ment a dolgára. Marasztaltam Darylt, felkínálva egy tál müzlit reggelire, és míg ő nekilátott az evésnek, Mázlit is kiszolgáltam. Épp leültem volna, hogy belapátoljam a magam számára készített zöldségsalátát, amikor valaki kopogott a bejárati ajtón.
Letettem a villát, s közben viszonoztam Daryl pillantását. A tekintete elárulta, kit sejt a küszöb túloldalán, és ami azt illeti, valószínűleg én is pont arra a személyre gondoltam. Nyeltem egyet, majd kimért léptekkel átsétáltam a nappaliba. Eltoltam a biztonsági reteszt, és a kilincsre rámarkolva résnyire nyitottam az ajtót.
A tippem helyes volt.